AniTalány

Meglehetősen sokféle masszázs, és gyógyítási technikák közül válogathat ma már az ember fia/lánya. Én magam is jó néhányat elsajátítottam – főként, mert magamon akartam „segíteni”… (No, meg persze, imádok érinteni, beszélgetni…) Szívesen alkalmaztam ezek színét-javát távban is – hiszen működött az úgy is. Igen. Ideig, óráig. Voltak visszatérő pácienseim, akik rendszeresen felhívtak, hogy „A múltkor is Te segítettél, tudnál most is?” – és igen. Ment a dolog távban is. Néhány hete épp egy tanfolyamról tartottunk haza a barátnőimmel, amikor szóba került, ki-mennyit jár kényeztetni a testét, ki-mennyire él a masszázsok jótékonyságaival. Hááát… én nem éppen nagyon. Vagyis… az elmúlt néhány évben nem, mert a testem mindig „fájt” az érintésektől, főképp az erőteljesebb masszázsoktól. Ki szeret fájni?!?   Jelentkezzen…! Mert én nagyon nem. A testem mégis ezt produkálta – gyakorlatilag mindenre. Csinálhattam mindent, választhattam bármit, a testem egyre inkább fájt