AniTalány

Minden, ami volt, az van is. Nem tűnik el – átalakul, átváltozik. Így van ez az élettel is. Jövünk-megyünk a világok között – csak épp ennek nem mindenkor vagyunk tudatában. Számtalan emberrel találkoztam, akik siratták hozzátartozóikat – éveken át -, mert „elmentek”, mert itt hagyták Őt, mert magára maradt az élettel, és még sorolhatnám. Aki elmegy, annak a hiánya hatalmas űr. S azt mondom, ez rendjén is lehet. Azt is mondom, hogy lehet másként is. Hogyan lehetne másként – kérdezheted -, hiszen egy szülő, egy gyermek elvesztése óriási tragédia. Igen. AZ. Ha annak éljük meg. Ha azonban kicsit leülünk, s feltesszük a kérdést: „Valójában mi a HALÁL? Létezik HALÁL? Mi van akkor, mikor meghalunk?” – minden változhat.  Mert a kérdéseinkre a Világmindenség elkezd „válaszolni”.  Hogyan? Azzal, ahogyan megmutatja magát. AVATAR c. filmből Ha előfordult már, hogy egy bezárt szobában ültél, ahol rajtad kívül senki nem volt, ajtó-ablak be volt cs

Fordult már elő veled, voltál már olyan helyzetben/állapotban, hogy belenéztél a tükörbe, s azt mondtad magadnak: "CSODÁS VAGY!"? - Nem??? Ritkán??  Mit láttál akkor a tükörben, amikor azt mondtad magadnak: "Nagyon vacakul nézel ki, ráncos vagy, fénytelen a szemed, a hajad... Hogyan lehetnél sokkal szebb?"  S mit tennél azért, hogy valami más legyen? Mit tennél, hogy egy csodás, sima, fényes, egészséges, fiatal arc/tekintet/haj - s mi más még - mosolyogjon rád a tükörből?  Vagy: lehetséges, hogy fiatalabbnak érezd magad, és fiatalabbnak nézz ki botoxos injekciók, akupunktúrás tűk vagy a test egyéb traumatikus beavatkozása nélkül - s ezért megítéled magad, esetleg nem szolgálnak ki, igazolványt kérnek?  Változtatnál a nézőpontjaidon? Amikor elkezded megváltoztatni a módot, ahogy viszonyulsz a testedhez, akkor elkezded megváltoztatni azt is, ahogy minden máshoz viszonyulsz az életedben. A Facelift kezelés - a

"...Már a szobába lépve nyugalom árasztja el. Halk zene szól, a levegőben finom illatok – gyógynövények keveréke -, az ágyon kellemes, halványszínű lepedő, színes, puha takaró…   Máris csodásan érzem magam – gondolja, s levetkőzik, ahogyan kérik tőle, s lefekszik az ágyra.   Gondos kezek finoman betakargatják – nem hagyva ki a lábujjait sem… Csak a zene szól. Becsukja szemét, s átadja magát e kellemes térnek – legyen, ahogyan lehet. Érzi, ahogyan megérintik – hol kezekkel, hol valami megmagyarázhatatlan lehelletséggel… (mi lehet az?) -, s átadja magát a finom bizsergésnek, engedi, hogy bőre libabőrözzön, fázzon, melege legyen… bármi, csak jöjjön valami más, mint ami eddig volt.   És elkezdődik az utazás… Megjelennek napi teendői, de el is illannak, s helyükbe furcsa fények lépnek, hangokat hall, de a szavakat nem érti… mintha a zenén túl is zene szólna… s már nem egy pár kezet érez magán, hanem egyszerre többet – miközben tudja: egyetlen pár kéz dolgozik, érinti, hogy minden

Mi más lehet? "Minden ember életében van egy pillanat..." Milyen pillanat? Hiszen az egész életünk pillanatokból áll. Hol ilyenből, hol olyanból. És a pillanatokból éljük az életünket, ami hol ilyen, hol meg amolyan... S jöhet a kérdés, hogy akkor milyen is? Sokat, sokszor - még ma is gyakran - tettem magam másoktól függővé. Csináltam ÚGY, mert azt hittem, ÚGY jó lesz, s rá kellett jönnöm, ÚGY nem jó. Csináltam ÍGY, mert reméltem, ÍGY jó lesz, de ÍGY sem feleltem meg. Aztán volt olyan, hogy leültem, s vártam... Mire? A "jószerencsére". És akkor sem történt semmi. Vagyis de. Akkor sem voltam jó, akkor sem feleltem meg. Sok keresés, tűnődés, megfelelni akarás után érkezett az életembe valami. Valami, ami eddig is volt, eddig is tudtam - csak épp elrejtettem... Már nem rejtem el. Kérdezek. Ahelyett, hogy "Miért ver engem az a nagyon-nagyon Jó Isten....?" - inkább ilyet: "Mi más lehet? Milyen más ajándékot kaphatok?" S a legfurcsább