AniTalány

Meglehetősen sokféle masszázs, és gyógyítási technikák közül válogathat ma már az ember fia/lánya. Én magam is jó néhányat elsajátítottam – főként, mert magamon akartam „segíteni”… (No, meg persze, imádok érinteni, beszélgetni…) Szívesen alkalmaztam ezek színét-javát távban is – hiszen működött az úgy is. Igen. Ideig, óráig. Voltak visszatérő pácienseim, akik rendszeresen felhívtak, hogy „A múltkor is Te segítettél, tudnál most is?” – és igen. Ment a dolog távban is. Néhány hete épp egy tanfolyamról tartottunk haza a barátnőimmel, amikor szóba került, ki-mennyit jár kényeztetni a testét, ki-mennyire él a masszázsok jótékonyságaival. Hááát… én nem éppen nagyon. Vagyis… az elmúlt néhány évben nem, mert a testem mindig „fájt” az érintésektől, főképp az erőteljesebb masszázsoktól. Ki szeret fájni?!?   Jelentkezzen…! Mert én nagyon nem. A testem mégis ezt produkálta – gyakorlatilag mindenre. Csinálhattam mindent, választhattam bármit, a testem egyre inkább fájt

Valami nagyon új, és egyben ismerős... Kedves Olvasóm! Ha régóta vagy ismerősöm, tudod, hogy egész életemben a gyógyulásomat, és az azt segítő praktikákat kerestem.  Találtam is rengeteg technikát, módszert, ami ideig-óráig támogató tudott lenni. (Ezek nagy részét ma is alkalmazom - amennyiben épp az, ami felbukkan, támogat, előrevisz.) Amikor felbukkant az életemben az Access a maga végtelen eszköztárával, az addig sem épp kicsinek mondható érzékelésem még nagyobbra nyílt. Okozott elég sok kellemetlenséget - a már egyébként is jelenlévőekkel megspékelve. Amikor elkezdtem másként ránézni a testemben megjelenő mindenféle kellemetlen bármiknek, s már nem akartam minden áron fájdalomként kezelni, s ezt bármi áron orvosolni… na, akkor... akkor kezdett igazán változni a testem. És vele az egész életem...  Rájöttem arra, amit eddig is tudtam... A testem - bármennyire is tiltakozásként éltem meg a benne megjelenő 'fájdalmat' - csupán jelzéssel volt a körü

Az egyetlen, dolog, ami visszatart minket attól, hogy most azonnal megváltoztassuk a világot, az az, hogy azt hisszük, nem vagyunk képesek rá. (Dr. Dain Heer) Van az úgy, hogy egyszerűbb felkeresni mást a bajunkkal, rázúdítani a problémáinkat, s várni, hogy az a valaki megmondja: most ezt jól csináltuk, most ezt így, vagy úgy kell tenni, most inkább ne tegyünk semmit, ... stb. S amikor nem sikerül meggyógyulni a gyógyítónk által, amikor a probléma probléma marad, akkor van kire kígyót-békát köpködni...  Csupán egyetlen dolgot nem teszünk meg...  Nem nézünk arra rá, hogy valójában ki is hozta létre a mi éltünkben, hogy ott legyünk, ahol vagyunk, hogy azok legyünk, abban a helyzetben, amiben vagyunk... Mennyiszer fordult elő az életemben, hogy gyógyítónak neveztek..? - Felidézni nem tudom... Legalább ennyiszer volt az, hogy ki is kértem magamnak.... "Én? Gyógyító? Dehogy...!!? Nem vagyok az." (Mára ez módosult bennem - köszönhető a különféle "tanít