Gyógyítónak lenni

Az egyetlen, dolog, ami visszatart minket attól, hogy most azonnal megváltoztassuk a világot, az az, hogy azt hisszük, nem vagyunk képesek rá. (Dr. Dain Heer)

Van az úgy, hogy egyszerűbb felkeresni mást a bajunkkal, rázúdítani a problémáinkat, s várni, hogy az a valaki megmondja: most ezt jól csináltuk, most ezt így, vagy úgy kell tenni, most inkább ne tegyünk semmit, ... stb.

S amikor nem sikerül meggyógyulni a gyógyítónk által, amikor a probléma probléma marad, akkor van kire kígyót-békát köpködni... 

Csupán egyetlen dolgot nem teszünk meg... 

Nem nézünk arra rá, hogy valójában ki is hozta létre a mi éltünkben, hogy ott legyünk, ahol vagyunk, hogy azok legyünk, abban a helyzetben, amiben vagyunk...

Mennyiszer fordult elő az életemben, hogy gyógyítónak neveztek..? - Felidézni nem tudom...

Legalább ennyiszer volt az, hogy ki is kértem magamnak.... "Én? Gyógyító? Dehogy...!!? Nem vagyok az."

(Mára ez módosult bennem - köszönhető a különféle "tanításoknak", de sokkal inkább annak, hogy hajlandó vagyok pillanatról pillanatra változni.

Ma már igen...)

Az Access Consciousness egyik nézőpontja az, hogy az a képesség, amit megtagadsz magadban, az nem is tudsz lenni.

Csak az tudsz lenni, amit választasz.

Ez egy rendkívül érdekes nézőpont.

Ha megtagadom, hogy gyógyító vagyok, akkor hogyan is működhetne a gyógyítás? 

S mielőtt bármi félreértés történne, nem mások gyógyításáról van szó, csupán a SAJÁT MAGAM GYÓGYÍTÁSÁRÓL...

Mert az is nagyon érdekes kérdés: 

Ki is a gyógyító? 

Ki az, akit felruházunk, misztikussá teszünk a különféle képességekkel, hogy "Ő képes gyógyítani, Ő majd megjavítja bennem azt, ami elromlott."?

Pedig... 

Mi van akkor, ha semmi nem romlott el bennem? Mi van akkor, ha nem beteg vagyok, hanem - érdekes nézőpont - létrehoztam magamnak egy helyzetet ezért, azért, amazért..., vagy egyszerűen csak pillanatonként valami másért...

Mert a testünk csodálatos "eszköz" erre a világra. 

Mindenről - de tényleg mindenről - tudósít, mindenre felhívja a figyelmünket - csak épp letojjuk magasról. 

Miért? Ki tudja? Ki ezért, ki azért...

Emlékszem, amikor megjelentek az első emberek segítséget kérni - valamikor az őskorban. 

Volt, akin hatásosnak bizonyult a "segítésnyújtás", de volt, akin nem.

Volt, hogy bántottam, s mindennek elmondtam magam, mert nem sikerült "megmenteni" a súlyos, rákos beteget. 

Elment. 

Meghalt. 

Távozott. 

S a családtagok vádló tekintetén, levelein kívül itt maradt nekem a nehézség: ROSSZ gyógyító vagyok...!

S mi lenne akkor, ha ezt az egészet másként is megláthatná(nk)m? 

Rájönné(n)k arra, hogy: 

"Minden, ami van a világodban, az Tőled van. Általad. Miattad. Akkor is, ha ezt nehéz bevallani, elismerni magadnak. Amikor valami igazán nagyon nehézzé válik - nos... azt is te hozod magadnak létre.  Azzal, hogy a nehézséget választod a könnyűség helyett. Mert minden választás kérdése csupán."  (AC után szabadon)

Minden, ami van a világomban, azért van, mert létrehoztam, mert választottam, mert beengedtem az életembe. 

Senki - rajtam kívül SENKI - nem oka, vagy felelőse, bármi is van az életemben.

Senki nem okolható azokért a betegségekért, amelyek megjelennek az életemben - mert az én választásom. 

Főleg nem az anyukám, az apukám... 

Mondják pedig, hogy a gének felelősek, meg a DNS, meg a minden ilyesmi...

De: mi van, ha ez hazugság?

Valamikor, mikor még csak "megálmodtuk" 'földre jövetelünket', kiválasztottuk leendő szüleinket. A lehető "legjobb" párost kerestük meg, mert pontosan azokra az adottságokra vágytunk, hogy azt, akik vagyunk, megteremthessük...

Pontosan azt. 

Az már egy más kérdés, miért is nem olyan az életünk, amilyennek elképzeljük.

De erről - talán - egy másik bejegyzésben...

Szeretettel látlak weboldalamon: http://anitalany-magmanita.webnode.hu/