Macskaságok2 - avagy: Meditálnak-e az állatok?

Hogy mit is nevezünk meditációnak, ez legyen kinek-kinek a nézőpontja szerint. 😇

Amikor Manfréd elkezdett cseperedni-kamaszodni, bizony mindenben benne volt. 

Nyakig. 

S mindent 'szétrombolt'. 

Illetve dehogy!!! Csak a maga ízlése szerint rendezte be az épp aktuális teret. Az előkészített masszázságyat, a jegyzeteket - mikor épp mi volt soron.

Azt azonban mindig is kedvelte, ha a kezelt vendégek 'lába közé' fekhetett.

Eleinte csak access-es kezeléseknél művelte, később már jöhettek a sima meditációk, a más technikákat alkalmazó 'masszázsok'/kezelések, mint pl. a szivárvány-, vagy az 'aranyjel' kezelés.

Megfigyeltem, hogy voltak 'kedvencei'. 

Néhány embert kifejezetten várt is. 

Eleinte - ugye, mert azt tanították valaha rég - az volt bennem, hogy biztosan leszedi az energiát, amit hoznak magukkal.

De arra is felfigyeltem, hogy sokszor még elő sem készítettem a terepet, mert 'hol van az még!', de Ő már ül az ágyon, s figyeli, mikor kerül rá a takaró a párnával. "Honnan tudja ez a macska, hogy jön valaki?" Tudta. És várta. S mikor az érkezett, akit kedvelt - s bizonyos vagyok abban, hogy akit várt -, még simogatást is fogadott, s dorombolással 'jutalmazta'.

Nőtt, cseperedett, s egyre 'válogatósabb' lett - mind kajailag, mind alomilag - az én csodás Macskahercegem. Meglehetősen megnőtt a kiadás, s bevallom, ez annyira nem volt kedvemre való.

Megkérdeztem hát egyik ilyen várakozásunk alkalmával: "Mondd, Manfréd? Hajlandó lennél valamilyen módon hozzájárulni az ellátásodhoz?" (Akkor épp entitásos kezelésre - szellemtisztítás - jelentkezett be valaki.)

Ami ott lezajlott, ahogyan Manfréd 'kezelte' a helyzetet, az egy külön érdekesség, de kétségem nem maradhatott: igenis hozzájárul az ellátásához. (Nekem hozzá sem kellett 'szagolnom' a dologhoz, elég volt csak ott lennem... és moziznom.) És szépen kialakult a vendégköre... Bármilyen hihetetlen is, de szinte hetente volt 'keresete' - amit megköszöntem, s megkérdeztem, vágyik-e valami másra is, mint a szokásos macskatáp? Vágyott. És megkapta. Játékokat. Csak neki varrt takarókat.

Mostanra kialakult, ki az, akihez felfekszik, ki az, akit csak szemrevételez, majd elmegy a szokott búvóhelyei egyikére, s ki az, akit végig figyelemmel követ, nehogy valami "törvénytelent" tegyen. 

Hálás is vagyok neki ezért. 

A testtartásából, az arcmimikájából - mert van neki mindenre jelzése - tudom, hogy mire is számíthatok.

S van, hogy egyszerűen, csupán kedvtelésből, pihenésből, mintegy meditálni fekszik fel a kezelésekre. És nyugodtan, elnyúlva alussza végig. S mikor vége, csak jól esően nyújtózik, dorombol, hunyorog - megköszönve mindazt, amit kapott. A kezelés közben. Hogy kitől? Neki mind1. Megkapta, amiért odafeküdt. 

És hálás érte.

Hogy ilyenkor meditál-e? Teljesen mind1, minek nevezzük. Az biztos, hogy jól érzi magát. Megengedi magának a "luxust", a lustálkodást - de biztos vagyok benne, hogy neki ez nem lustálkodás, sokkal inkább töltődés. És sokszor van, hogy a kezelést követően, mikor már a vendég sehol, Ő felugrik, s végignyúlik a masszázságyon, s élvezi azokat az energiákat, amiket ott lel.

Mindig rácsodálkozok, amikor látom a cicáimat pihenni: mennyire el tudnak nyúlni, lazulni. 

És persze, határtalan öröm is eltölt, hiszen ez azt mutatja: remekül érzik magukat. 

Éberek, de nem a veszély miatt. Bizalommal vannak, s élvezik cicalétüket. 

S bár Pamutról mindeddig keveset szóltam, de fantasztikus egyéniség Ő is. 

Mindig tudja előre, hogy nekem milyen "bajom" lehet, s oda fekszik, ahol majd fájni fog. 

Bár ez így kicsit furán hangzik, mégis: tudom, hogy Ő érzi mindezt, s gyógyítási-enyhítési szándékkal jön. Nem nyugszik addig, míg rám nem fekhet, nem dorombolhat. Éjjelente arra ébredek, hogy a csípőmön, hasamon, hátamon fekszik. Nyugodtan. Elnyúlva. S mikor azt érzi, ennyi elegendő volt, magától elmegy a saját helyére.

Vele még ismerkedő fázisban vagyunk, hiszen alig fél éve, hogy velünk lakik. 

Azt azonban el kell ismernem: élvezi az itt lakást. Imádja Manfrédot, kedvel bennünket, kétlábúakat is. Mindenben benne van, őrzi a házat, mint egy buldog - azonnal jelzi, ha jön valaki. S ha épp nincs 'dolga', imád elnyúlni...

Mi mikor engedjük meg magunknak azt, hogy csak úgy legyünk 1-1 nap? Hogy ne keljünk fel, hanem a kedvünk szerint lustizhassunk?

Sokan alig, vagy soha nem engedik ezt meg maguknak.